Kategória: Próza

Idegenek

“Éva az órájára nézett. Nemsokára érkezniük kell. A repülőtérről felhívta Eszter. Onnan transzferrel jönnek. Úgy kalkulálta, hogy este 6 körül megérkeznek. Mindjárt 6 óra. Éva nagyot sóhajtott. Próbálta kipréselni magából a mellét szorító feszültséget. “

Tovább

Kádárné meg a fia

– Mit járkálsz itt, te idióta? – hallatszott a hátam mögül, majd egy idétlen röhögés és egy erőteljes büfögés, amolyan ráadásképpen. Összeszedtem minden bátorságomat és megfordultam. Abban a pillanatban ott termett a Laci és ököllel, két hatalmas jobbossal a földre küldte a támadómat…

Tovább

Tíz láda szeg, Ördöge van

“Edit úgy érezte, a gyász szokványos ideje neki túl rövid. Több mint két év telt el, ő még mindig feketében járt. Naponta kimegy a temetőbe, egy imát elmond, elbeszélget vele. Régebben gyertyát vitt, és ott álldogált a sírnál, amíg pislákolt a láng, de ezt a szokását bizonyos szempontok miatt megváltoztatta.”

Tovább

Harminc

“Ott hagytam abba, hogy harminc évig nem csináltam semmit. Úgy értem, semmi érdemlegeset, semmi maradandót, jót vagy szépet, kedvest nekem, csupa közhelyes dolgok történtek, pontosabban estek meg velem, nem nagyon volt beleszólásom a saját sorsomba. ” – Nyirán Ferenc prózája.

Tovább

Hőség

“Kora hajnalban indultak útnak, hogy elkerüljék a nagy kánikulát, és a reggeli csúcsforgalmat, de a városban mindenki így gondolkozott. Ezen a hajnalon egész New Yorknak egy rugóra járt az agya. Egész New Yorknak mehetnékje támadt.” – Lencsés Károly novellája.

Tovább

Himalája-só

“Az egész történet tulajdonképpen említést sem érdemel. Minden gond abból fakadt, hogy úgy döntöttem, panírozott halat készítek. Egyébként általában így döntök, ha kolléganőm, akit a magam visszafogott módján barátnőmnek is tartok, ebédre hivatalos hozzám. A gyerekével, egy neveletlen rémséggel együtt szokott meglátogatni, akit talán hiba volt megtartani.” – Papp-Zakor Ilka prózája 2018/1 lapszámunkból.

Tovább

Front

“Anyám kertjében a hóvirág bújt ki először, nálam a nárcisz. Furcsa ez a tél, csupa ellentmondás. Januárban virágoztak a fák, a barátaimnál a tulipánfa kezdte, nálam a nárcisz. Kimegyek a kertbe, sehol egy hóvirág. Anyám ültetett nálam is, ne csak neki legyen, de azok nem törődnek velem. Csak a nárcisz. Nem nyűgöz le, a jácintot jobban szeretem, meg a fehér tulipánt, nem rikító sárgák, nem hivalkodnak. Nem kérnek visszaigazolást, csodálatot, nem fejlődnek annyira ütemesen. Türelmesek.” – Viland Gabriella prózája

Tovább

Levélkupac

“Sanyi bácsi következő dolga az volt, hogy átheverje a felnőtté válást. Ebben egy Mici nevű lány volt a segítségére. Mici egészen törékenynek számított kétezer-harmincas években a maga hetven kilójával tizenhat évesen. Sportot űzött a kezdő férfiak szüzességének elvételéből – valami ezoterikus tanból kiindulva úgy gondolta, hogy így halála után is tovább élhet azok emlékezetében.” – Nagy-Laczkó Balázs rövidprózája

Tovább

Egy szoba magánya

“– Pocsék idő! – jegyezte meg valaki.
A megszólított férfi a menet legelején ácsorgott. Egyik lábáról a másikra nehezedett, és reflexszerű vállrándulásaiból a legtöbben arra következtettek, hogy átjárta a csontig hatolóan hideg szél, mint ahogy egyébként mindenki mást is.
A kocsi mögül kilesve hol az ágaskodó lovakkal bajlódó hajtót figyelte, hol pedig a lezárt koporsót a fekete bársonnyal bélelt kocsi belsejében. Földig érő, vízhatlan kabátban, csuklyával a fején úgy festett, mintha legalábbis valamilyen titkos rend papja lenne.” – Lencsés Károly novellája

Tovább

1984. A nagy zabálás(ok) – részlet egy készülő regényből

“A fekete jó erős volt, amit még rendeltünk a főúri lakoma végén. A lakatos mester és idősebb tanítványa lassan elhagyta a boxot, miután Zoli rendezte a számlát. Nehezen mozogtam, meggörnyedtem kissé, pénztárcámban ott gyűrődött az aznapi ebédjegy, siettem is vissza a lapkiadóba. Semmi sem veszett kárba. Az Oktogontól – sohasem mondtuk, hogy novhét tér – elkísértem Zolit a Zeneakadémiáig. Fölszálltam a hatosra, és abban a pillanatban olyan jó volt embernek lenni Budapesten.” – részlet Koppány Zsolt Kocsis Zoltán alakját megidéző, készülő regényéből.

Tovább

Kicsi

“Mint egy fordítva bekötött londoni magyar, egy idő után számomra ez a hideg, albion-szerű táj jelentette az otthonosságot, végignézni a tízemeleteseken és szomorkodni, aztán valami apróságon elmosolyodni, hogy utána még szomorúbb legyek. ” – Szerényi Tamás prózája

Tovább
Loading

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< aug 2019 >>
hkscpsv
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1