Kategória: Próza

Erdősi Martin Zsolt: Kronos

Van egy visszatérő álmom. Ülök a szobámban, nem is tudom, talán a gyerekkori padlásom és valamelyik albérleti szobám keverékében, ír whiskyt iszom. Vagy valamit iszom, nem is ez a lényeg. Kopognak. Kilépek az ajtón, és egy téren találom magam, falun. Suttogást hallok. Kivehetetlen szavak. Néha úgy sisteregnek, hogy émelyegni kezdek tőle. Különben gyűlölöm a hangutánzó szavakat. Erre lettem tanítva, hogy húzzam őket, beszéljek pontosan.

Olvass tovább

Krémes

“gyógyító anyu nem szólt hozzám, talán soha nem is fog, csak gyógyít mindenkit, mint később Pesten is, és én akkor már az árvaházban voltam, mert Pesten nem lakhattam vele, és akkor olyan sokáig dolgozott a kórházban, hogy lemaradt a 6-os villamosról, arról, amelyikről még most is lehet látni régi fényképeket, hogy két kocsija kiáll a Dunából”

Olvass tovább

Völgyi Anna: Órai levelezés

Lehettem akármilyen fura, amióta az eszemet tudtam, ódzkodtam a hangulatemberektől. Az én furaságom kiszámítható és permanens volt, ezért különösen zavart, ha valakinek váltakozott a kedélye – Bori érzelmei pedig csak úgy hullámzottak, mint a Csendes-óceán tájfun idején.

Olvass tovább

Támba Renátó: Sikátor

Egy fiút láttam akkor, aki egy halott bolygón keresi a szeretetet, és bár még csak az út elején volt, már akkor láttam, hogy hamar kiábrándul majd ebből a világból… hiszen a férfiak egymás közt nem tudnak szeretni. Csak a testkultusz megy. A testimádat. Az pedig nem melegít fel.

Olvass tovább

Robert McGowen: Vera

Vera sosem tudta meg, mi nyomja férje lelkét, amitől inni kezdett, és nem volt képes megtartani az állását. Habár Verát sosem bántalmazta, erőszakossá vált, tárgyakat tört össze a lakásban, még a fürdőszobában található tükröt is kétszer összetörte, mivel meglátta benne saját magát.

Olvass tovább

Emlékszeletek

“Ezek a barátságok megmaradtak oly sok évtizeden át. Nemrégiben az egykori zenekar megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából zártkörű koncertet adtunk. Most, a fél évszázadba és az idő múlásába belegondolván, magam is hajlok arra, hogy Kukorellyvel szóljak: ezt inkább hagyjuk.”

Olvass tovább

Ösztönvilágaink

“Egyszer hallottam egy demens úrról, aki elvesztette minden, valaha létezett emlékét. Ápolójának eszébe jutott az a megszokott sétaútvonal, amit a bácsi hetente bejárt élete java részében. Amikor arra elkísérték, az idős férfinak hirtelen fény gyúlt elméjében és teljesen kitisztult a tudata.
Engem majd ide hozzatok.”

Olvass tovább
Betöltés

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< szept 2021 >>
hkscpsv
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 1 2 3