Könnyű, nyári ruha; Talán emlékként – versek
“Feldob már az, ha csak gondolok rád,/ szinte látom a könnyű nyári ruhát,/ ami hoz felém. //A lábad, a combod, mint az ígéret, / amit egy nő férfinak ígérhet, / a mozdulatodban.”
Olvass tovább
Kategória: Vers
bábeli reggel, bábuk, matrica mortuorum – versek
“az emlékezés lerágott csont. a nosztalgia
meg olyan szirup, amitől összeragad az
idő.”
Majláth Dániel: Torpedó, krokodil gyomorsav
Mikor apám leszedte tested a kötélről,/
az ölelés ereje kipréselte belőled/
a tüdődben még bent rekedt levegőt,/
mint utolsó, elalvás előtti hányást részegen./
Macskakő-teszt, Némafilm, Egy költözés után – versek
Esik. / Ékezetek ugrálnak a hegytetőn. / Párolog, omlik felfe-/ lé a mozdulatlanság”
Olvass tovább
Amikor a múzsák visszavágnak – versparódiák
Szilveszteri mulatságul az ezévi Vidor fesztivál irodalmi paródiaestjén elhangzott verseket közlünk Karádi Zsolt tollából.
Olvass tovább
Tábor Ádám: Parkzenekar, Szűrő, Az arboréten
a májusmámor/
zivatarba csap/
a vágyott gyönyör/
sírva boldogabb/
Dal a vigasztalhatatlan túlélőről és más versfordítások
És látogatásaik arra emlékeztetnek,/
hogy ne nézz sokáig egy pisztoly csövébe,/
hogy ne hord saját véredet, mint egy sminket./
Lackfi János: Az égi puzzle zsoltára
bárányfelhők diribdarabjaival/
rendezgeted tele az égboltkéket,/
kicsi-nagy-közepes vattabolyhok/
sormintázata,
Simon Adri: Bringakör-villanella
Nem egész’ tipikus Észak-Balkán,/
ott telt karantén-vakációnk, és/
volt néhány zugjógaóra Ajkán./
Majláth Ákos: Belülről, Hagyatéki tárgyalás
Egy szökni próbált kutya szégyenével/
sarokba húzódtam./
Megpróbáltál átölelni./
A visszanyelhetetlen bűntudat
kirobbant a számból./
Haller Zsanett: Éjszakáink, Srác kómában, Tyúk vagy kakas
Tejfogaimból/
fűzött rózsafüzér/
a sofőr nyakában./
Louise Glück: Búcsú; Ceremónia
“Egyvalamit mindig utáltam benned.
Utálom, hogy nem vagy hajlandó
embereket fogadni a házban. Flaubertnek
rengeteg barátja volt, pedig Flaubert
remeteségben élt.”
