Jenei Gyula: Járványnapló – jegyzetversek
“olyan ez a járvány, mint a politika.
/ mindig mindenki / mást mond róla”
Kategória: Vers
Janine Pommy Vega: Allen
“gereblyézem a kertet és rádöbbenek /
te most mindenhol ott vagy”
Tóth Krisztina: Kültér
“A lépcső alatt végül megtalálták:
egy leértékelt nyugágyon feküdt.”
Balázs F. Attila: Örvény, A szerelem egy vers
“ a szavaknak nincs jelentésük
a testedet olvasom
és már tudom
a verset te súgod fülembe.”
Halmosi Sándor: Omszk fölött az ég és más versek
“A nagy történet, amire mindig is vágytál.
A kicsi, kedves, annyiramúló, rohadtszép élet
Felmagasztalása.”
Székely Szabolcs: 32, 53
“Üres tenyér a szél. Szemed
repedő tükrét tartja.”
Kopriva Nikolett: Köd, Gőzölés
“Gyakorolni kezdtem a némaságot,
a hegy nőtt, maga alá ásta a szavakat.”
Serge, space cake , a becsapottak
nincsenek mentőtutajok
csak egy hajóroncs
kórház vaságy
dementorok magasodnak fölénk
Vörös István – A vers beszél, Kaland és más versek
minden megfoghatót felejts el,
a fundamentumok meginganak.
Amikor verset ír az ember,
a szó nem vers, a víz nem tenger.
Fortuna lánya, Versírás a Nagyerdőn, Tudod
Szőttesed van ki fonja,
ne légy hát senki gondja,
olvass sokat Attilát,
s lehetsz tán epigonja.
Saját seb – Máriák zsoltára
Legsajátabb magam pedig, ahogy méhemből kibukott a fiam.
Fényesen, akár a nap az alvó víz mögül.
Elhagyott akkor az erő, vérem folyt, lábam közt lüktetett és tátongott a seb.
És megértettem a köldök titkát, a titkok titkát, az ősi kötést.
