„Az ember, akit Descartes egykor ’a természet urává és birtokosá’-vá emelt, játékszerévé lett azoknak az erőknek (a technika, a politika, a történelem erőinek), amelyek meghaladják, túlcsapnak, uralkodnak rajta. Ezeknek az erőknek a szemében az ember konkrét létének, ’életvilágá’-nak (die Lebenswelt) immár semmi értelme, semmi értéke sincs: eleve elenyészik, feledésbe merül.
Tovább
Az, hogy a tatárjárás nem vált Mohácshoz vagy Trianonhoz hasonlóan a nemzeti múlt hanyatlástörténeti narratívájának sarkalatos pontjává, épp annak köszönhető, hogy IV. Béla korábbi törekvéseit háttérbe szorító politikája sikerrel tudta újjáépíteni az országot a tatárok pusztítását követően.
Tovább
Derrida számára az a legfontosabb kérdés, hogy van-e a kultúránkban prevalens fogalma a hazugságnak? Az eddig említett lehetőségek közül ő is azt választja, amely a hazugságot intencionális aktusként határozza meg. Mindig a másiknak hazudunk, vagy önmagunknak, mint másiknak. „A hazugnak tudnia kell, mit csinál, enélkül nem hazudik.”
Tovább
“A könyv talán leginkább szembetűnő ismétlése az imádság poétikai eljárásaival való nyelvi játék, mely meghatározó szerepet kapott A szív segédigéi, a Semmi művészet, a Harmonia caelestis, ill. az első „Egyszerű történet” szövegkorpuszában is. ” – Kári Viktória tanulmánya
Tovább
„Nádasnál nem a világ világlik, a részletek világlanak. Vagy legalábbis – hisz ez áll ott – világlók. Azon mód felfogtam, hogy, jé, a világló szónak mégiscsak van valami értelme; nagyon is határozott értelme van: azt jelenti ugyanis – Nádasnál legalábbis -, hogy bizonyos részletek, az élet részletei, a világ részletei világgá állnak össze; vannak olyan részletek – ezek világlanak -, amelyek együtt – vagy netán már külön-külön is? – valamilyen világot mutatnak fel.” – Vajda Mihály esszéje Nádas Péter Világló részletek című könyve kapcsán.
Tovább“A nagyidai cigányok igazsága tehát direkt módon negatív, amennyiben a tévedéseket leplezi le, de indirekt módon pozitív, amennyiben így közvetve az igazság elmozduló, eleven jellegét reprezentálja.” – Tánczos Péter a 2017 őszén rendezett debreceni Árkádia konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változata.
Tovább“Úgy gondolom, hogy a végtelen tér fogalma mind filozófiai mind teológiai szempontból, sőt ami talán meglepő, kozmológia szempontból is transzcendensnek tekinthető, amennyiben úgy definiáljuk, hogy az ember számára a rendelkezésre álló eszközeivel nem megismerhető és legfeljebb indirekt következtetésekkel kerülhetünk közelebb a meghatározásához.” – Prof. Puhl Antal 2017. őszén, Debrecenben az Árkádia-konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.
Tovább“Az is ismert ugyanakkor, hogy Vojtina alakja a korban tipikus figurája volt a fűzfapoétának, az úton-útfélen dalra fakadni képes s ezért némi fizetséget (leginkább valamiféle alkoholt) elváró költőnek. A költeményben tehát az arspoétikus szólam mellett, azt intonálva-árnyalva állandóan ott hallható egy ironikus szólam. E kettőnek, a komolynak és a gúnyosnak a keveréke adja a vers olyannyira sajátos dikcióját.” – Valastyán Tamás “A tér érzékelése” című Árkádia konferencián, Debrecenben 2017 őszén elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.
Tovább“’56 januárjában vagy februárjában lehetett, amikor valaki beszámolt egy ismerősömnek egy a Szovjetúnióból, a lágerből hazatért volt fogoly tapasztalatairól. Nem csak az döbbentett meg, amit elmesélt, hanem hogy hirtelen felbukkant valaki a semmiből – mondom, nem személyesen hallgattam, más számolt be róla -; azon döbbentem meg, hogy 11 év után újra vannak „hazatérők a pokolból”; csakhogy ezt a poklot más ördögök rendezték be, olyanok, akiket megváltóknak hittem” – Vajda Mihály jegyzete Franzen: Szabadság, Szolzsenyicin: A pokol tornáca című regényei és Kundera-regények kapcsán.
Tovább“A kötetet olvasva úgy tűnik, nem csupán a közösségteremtés gesztusa, de a betegségről való diskurzus is a nyelviesítés új módjának keresésére kényszeríti az elbeszélőt. Esterházy Péter a napló szerzőjeként a kötet számos helyén reflektál arra, hogy a saját sorsesemény módosította élet és irodalom korábbi távlatait, s a betegséggel, akár a saját halál fenyegető lehetőségével való szembenézés az idegenség tapasztalatában részesíti” – Kári Viktória tanulmánya
Tovább“Óh, Kölcsey! teérted szól ez ének! / Szelíd szavakkal szóltál Szemerének, / ezért mondja azt Nyáry Krisztián, / hogy melegebb vagy, mint az Isztrián / a nyár.//Óh, szegény, szegény Kölcsey!/ Hová lettek néped erkölcsei!” – Karádi Zsolt versparódiái az idei Vidor fesztiválról.
Tovább“Van így ez a mondat.Nők. Pucolják. Dühödten. A sárgarépát. Amúgy kérdés.Tehát föl kell tételeznünk: Krúdy, de legalábbis Szindbád látott már legalább két nőt, akik sárgarépát pucoltak, mégpedig dühösen. Elég szexistának hat ez így, különösen azért, mert Freud óta tudjuk, hogy minden, ami péniszre hasonlít, az az is.” – Drótos Richárdnak az idei Vidor fesztivál felolvasóestjén elhangzott írása.
Tovább