Kategória: Esszék

Derrida az igazságról és a hazugságról

Derrida számára az a legfontosabb kérdés, hogy van-e a kultúránkban prevalens fogalma a hazugságnak? Az eddig említett lehetőségek közül ő is azt választja, amely a hazugságot intencionális aktusként határozza meg. Mindig a másiknak hazudunk, vagy önmagunknak, mint másiknak. „A hazugnak tudnia kell, mit csinál, enélkül nem hazudik.”

Tovább

Élet (világ) 1200 oldalon – Nádas Péter Világló részletek című könyve kapcsán

„Nádasnál nem a világ világlik, a részletek világlanak. Vagy legalábbis – hisz ez áll ott – világlók. Azon mód felfogtam, hogy, jé, a világló szónak mégiscsak van valami értelme; nagyon is határozott értelme van: azt jelenti ugyanis – Nádasnál legalábbis -, hogy bizonyos részletek, az élet részletei, a világ részletei világgá állnak össze; vannak olyan részletek – ezek világlanak -, amelyek együtt – vagy netán már külön-külön is? – valamilyen világot mutatnak fel.” – Vajda Mihály esszéje Nádas Péter Világló részletek című könyve kapcsán.

Tovább

Az írás és az álom terében – Az igazság alakzatai Arany János A nagyidai cigányok című művében

“A nagyidai cigányok igazsága tehát direkt módon negatív, amennyiben a tévedéseket leplezi le, de indirekt módon pozitív, amennyiben így közvetve az igazság elmozduló, eleven jellegét reprezentálja.” – Tánczos Péter a 2017 őszén rendezett debreceni Árkádia konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változata.

Tovább

Csoportkép barokk térben – Hommage a Zaha Hadid

“Úgy gondolom, hogy a végtelen tér fogalma mind filozófiai mind teológiai szempontból, sőt ami talán meglepő, kozmológia szempontból is transzcendensnek tekinthető, amennyiben úgy definiáljuk, hogy az ember számára a rendelkezésre álló eszközeivel nem megismerhető és legfeljebb indirekt következtetésekkel kerülhetünk közelebb a meghatározásához.” – Prof. Puhl Antal 2017. őszén, Debrecenben az Árkádia-konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.

Tovább

„A látókör széle…” – Térpoétikai dilemmák Arany János Vojtina Ars poétikája című versét olvasva

“Az is ismert ugyanakkor, hogy Vojtina alakja a korban tipikus figurája volt a fűzfapoétának, az úton-útfélen dalra fakadni képes s ezért némi fizetséget (leginkább valamiféle alkoholt) elváró költőnek. A költeményben tehát az arspoétikus szólam mellett, azt intonálva-árnyalva állandóan ott hallható egy ironikus szólam. E kettőnek, a komolynak és a gúnyosnak a keveréke adja a vers olyannyira sajátos dikcióját.” – Valastyán Tamás “A tér érzékelése” című Árkádia konferencián, Debrecenben 2017 őszén elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.

Tovább

Nagyregények – jegyzet

“’56 januárjában vagy februárjában lehetett, amikor valaki beszámolt egy ismerősömnek egy a Szovjetúnióból, a lágerből hazatért volt fogoly tapasztalatairól. Nem csak az döbbentett meg, amit elmesélt, hanem hogy hirtelen felbukkant valaki a semmiből – mondom, nem személyesen hallgattam, más számolt be róla -; azon döbbentem meg, hogy 11 év után újra vannak „hazatérők a pokolból”; csakhogy ezt a poklot más ördögök rendezték be, olyanok, akiket megváltóknak hittem” – Vajda Mihály jegyzete Franzen: Szabadság, Szolzsenyicin: A pokol tornáca című regényei és Kundera-regények kapcsán.

Tovább

„…hogy könyv váljék belőle”- a saját halál archiválása (Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló)

“A kötetet olvasva úgy tűnik, nem csupán a közösségteremtés gesztusa, de a betegségről való diskurzus is a nyelviesítés új módjának keresésére kényszeríti az elbeszélőt. Esterházy Péter a napló szerzőjeként a kötet számos helyén reflektál arra, hogy a saját sorsesemény módosította élet és irodalom korábbi távlatait, s a betegséggel, akár a saját halál fenyegető lehetőségével való szembenézés az idegenség tapasztalatában részesíti” – Kári Viktória tanulmánya

Tovább

„Vajon miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?

“Van így ez a mondat.Nők. Pucolják. Dühödten. A sárgarépát. Amúgy kérdés.Tehát föl kell tételeznünk: Krúdy, de legalábbis Szindbád látott már legalább két nőt, akik sárgarépát pucoltak, mégpedig dühösen. Elég szexistának hat ez így, különösen azért, mert Freud óta tudjuk, hogy minden, ami péniszre hasonlít, az az is.” – Drótos Richárdnak az idei Vidor fesztivál felolvasóestjén elhangzott írása.

Tovább

Pálinkagyári kapriccsó

“Stampó régi pálinkagyári kutyacsaládból származott, már az ükapja is itt kergette a macskákat, illetve családalapítási célból a szuka kutyákat is, de csak a nemesi kutyák érdekelték, falusi ebeket meg se szaglászott. Így történt, hogy az egy alkalommal gyárlátogatásra érkező Károlyi gróf küldöttségében helyet ugató Fényes nevű szukát is megkergette, jól körülszaglászta, s érezve benne a nemesi vérvonalat alkalmasnak találta családalapításra…, alkalmasnak találta többször is. Másról nem szólnak az írások, pedig az eb-nyilvántartást többször is átlapoztam a megyei levéltárban.” – Béres Tamás prózája a 2016. évi Vidor fesztivál felolvasóestjéről.

Tovább

Il n’y a plus d’après… – Vidor napló, utolsó nap

“A felkavaró élményt a Kossuth téren Boban Marković és zenekara fokozza tovább: az „interaktívvá” vált koncert rézfúvósainak harsány akkordjai nem szűnő örömmel zengik az élet győzelmét, s annak hitét, hogy jövőre ugyanekkor, ugyanitt ismét a magasba lendülnek a lufik, hirdetve: éljen a VIDOR!” – Karádi Zsolt bejegyzése a fesztivál utolsó napjáról, Karádi Nóra fotóival.

Tovább
Loading

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

  • Nincs esemény

Kultúrkalendárium

<< okt 2019 >>
hkscpsv
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3