Van-e menekvés az emberiség mindenkori – olykor világégésként a Földön végigfutó – láthatatlan háborújából, kilépés a megalázottak és megszomorítottak bonthatatlan világrendjéből? Létezik-e olyan tények mögötti valóság, melynek rejtekében rálelhetünk benső békénkre, vagy továbbra is arra leszünk kárhoztatva, hogy eszmélkedés nélkül, szédülten forogjunk saját ördögi köreinkben?
Tovább
Ma már a giccs mindennapjaink része, mint a gyertyafényes vacsora, és a térden állva megkért leánykéz, tetkók, piercingek, giccses üzenetek a világnak. A hajviseletek hivalkodásai, hol usanka , hol baseball sapka, – egyik se a mi kultúránk része, de viseltük. Az építészet is lájkol – festi magát, székelykapuzik, timpanonozik, tapsra nyílik lakásunkban a villany.
Tovább
A Próteusz a pszichiátrián a tervezett kötet talán legismertebb darabja, ami minden bizonnyal azzal is összefügg, hogy Borbély 2013-ban előadta a Berlini Költészeti Fesztiválon (Poesifestival Berlin), és hangfelvételt készített belőle a Literaturwerkstatt Berlin számára.
Tovább
A plágium kérdése Apollinaire Szeszek című kötete kapcsán merült fel. A Szeszek előzménye, hogy 1905-ben Apollinaire bejelenti egy kötet tervét, amelyben a rajnai versek és A megcsalt szerető éneke szerepeltek volna. A verseskötet soha nem jelent meg.
Tovább
„Az ember, akit Descartes egykor ’a természet urává és birtokosá’-vá emelt, játékszerévé lett azoknak az erőknek (a technika, a politika, a történelem erőinek), amelyek meghaladják, túlcsapnak, uralkodnak rajta. Ezeknek az erőknek a szemében az ember konkrét létének, ’életvilágá’-nak (die Lebenswelt) immár semmi értelme, semmi értéke sincs: eleve elenyészik, feledésbe merül.
Tovább
Az, hogy a tatárjárás nem vált Mohácshoz vagy Trianonhoz hasonlóan a nemzeti múlt hanyatlástörténeti narratívájának sarkalatos pontjává, épp annak köszönhető, hogy IV. Béla korábbi törekvéseit háttérbe szorító politikája sikerrel tudta újjáépíteni az országot a tatárok pusztítását követően.
Tovább
Derrida számára az a legfontosabb kérdés, hogy van-e a kultúránkban prevalens fogalma a hazugságnak? Az eddig említett lehetőségek közül ő is azt választja, amely a hazugságot intencionális aktusként határozza meg. Mindig a másiknak hazudunk, vagy önmagunknak, mint másiknak. „A hazugnak tudnia kell, mit csinál, enélkül nem hazudik.”
Tovább
“A könyv talán leginkább szembetűnő ismétlése az imádság poétikai eljárásaival való nyelvi játék, mely meghatározó szerepet kapott A szív segédigéi, a Semmi művészet, a Harmonia caelestis, ill. az első „Egyszerű történet” szövegkorpuszában is. ” – Kári Viktória tanulmánya
Tovább
„Nádasnál nem a világ világlik, a részletek világlanak. Vagy legalábbis – hisz ez áll ott – világlók. Azon mód felfogtam, hogy, jé, a világló szónak mégiscsak van valami értelme; nagyon is határozott értelme van: azt jelenti ugyanis – Nádasnál legalábbis -, hogy bizonyos részletek, az élet részletei, a világ részletei világgá állnak össze; vannak olyan részletek – ezek világlanak -, amelyek együtt – vagy netán már külön-külön is? – valamilyen világot mutatnak fel.” – Vajda Mihály esszéje Nádas Péter Világló részletek című könyve kapcsán.
Tovább“A nagyidai cigányok igazsága tehát direkt módon negatív, amennyiben a tévedéseket leplezi le, de indirekt módon pozitív, amennyiben így közvetve az igazság elmozduló, eleven jellegét reprezentálja.” – Tánczos Péter a 2017 őszén rendezett debreceni Árkádia konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változata.
Tovább“Úgy gondolom, hogy a végtelen tér fogalma mind filozófiai mind teológiai szempontból, sőt ami talán meglepő, kozmológia szempontból is transzcendensnek tekinthető, amennyiben úgy definiáljuk, hogy az ember számára a rendelkezésre álló eszközeivel nem megismerhető és legfeljebb indirekt következtetésekkel kerülhetünk közelebb a meghatározásához.” – Prof. Puhl Antal 2017. őszén, Debrecenben az Árkádia-konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.
Tovább“Az is ismert ugyanakkor, hogy Vojtina alakja a korban tipikus figurája volt a fűzfapoétának, az úton-útfélen dalra fakadni képes s ezért némi fizetséget (leginkább valamiféle alkoholt) elváró költőnek. A költeményben tehát az arspoétikus szólam mellett, azt intonálva-árnyalva állandóan ott hallható egy ironikus szólam. E kettőnek, a komolynak és a gúnyosnak a keveréke adja a vers olyannyira sajátos dikcióját.” – Valastyán Tamás “A tér érzékelése” című Árkádia konferencián, Debrecenben 2017 őszén elhangzott előadásának szerkesztett változatát közöljük.
Tovább