A vakság új változata, Megfáradt ország – versek

“Megfáradt országot járok. Néha kiabálok az üres levegőéggel, / kiabálok, mint a bolond nő a szomszédomban, aki nagy zsákokat / cipel, amikor elhagyja otthonát, cipeli magával értékeit, félve, / remegve attól, hogy nem térhet már haza soha többé.” – Petőcz András versei

Tovább