Kováts Judit a MEGTAGADVA és az ELSZAKÍTVA című regényei hőseiről, a sorsfordító időkben tanúsított emberi helytállásról és gyarlóságról beszélget Oláh András költővel, a Mátészalkai Vörösmarty Kör elnökével.
Tovább“Felszállás előtt kicsit arrébb sétáltam a fatemplom végétől, de Brenner rám kiáltott: Hartmann, maga hová megy?, és hebegésemre a mama is fejcsóválva mondta, hogy nem jönnek, ők nem németek, de én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként, akkor sem, ha Jarinka a tanévzárón szlovákul énekelt, Kinga a Magyar Házban magyar verseket szavalt, én pedig a Német Házban a Träumereit zongoráztam.” – Kováts Judit készülő regényének részlete.
TovábbAz ünnepi könyvhéten Kováts Judit Elszakítva című regényéről beszélgetnek A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztői és munkatársai Nyíregyházán.
Tovább“Kováts Judit második regénye sajátos folytatása a 2012-ben megjelent első regényének, amennyiben ezúttal is a nemzeti emlékezetben különlegest státuszban lévő történelmi kort választott tárgyául. A „különleges státusz” persze legalábbis suta kifejezés, hiszen az elbeszélés mindkét kötet esetében a hivatalos emlékezési stratégiában jellemzően felejtés alá vont eseményekre fókuszál.” – Bódi Katalin recenziója Kováts Judit Elszakítva című regényéről.
TovábbKováts Judit Elszakítva című új regényének könyvbemutatói
Tovább“A halottaktól nincs mit félni, gyerekkorában a mezei kóborlások után a fiúkkal is mindig itt pihentek meg. Elmajszolja a kenyeret, amit Zoli bácsi felesége csomagolt, a kulacsból hideg forrásvizet kortyol rá, bevackolja magát a domb tövében a fűzfa ágai alá, a dombtetőn nagyanyja, nagyapja, bácsikái, nénikéi, fölöttük a csillagos ég. Mélységes mély a csend, se kutyaugatás, se tücsökcirpelés nem hallatszik, s a halál nem ellenség. Nem kell harcolni vele, és nem kell legyőzni! A halálban elrendeződik az élet.” – Kováts Judit Elszakítva című regényének részlete
Tovább“A hajnali fegyverropogás Wildner Áron anyját és fiát is kiugrasztja az ágyból. Hálóruhában, egymásba kapaszkodva, a földön lapulva vészelik át a tűzharcot. Amikor csend lesz, és az ablakhoz merészkednek, autókkal, lovakkal, pufajkás, usankás oroszokkal tele az udvar. A négy megpakolt szekérnek azonban hűlt helye. Éjszaka a németek, a magyarok vagy hajnalban az oroszok hajtották el? Nincs kit kérdezni felőle.” – részlet Kováts Judit Elszakítva című regényéből.
Tovább