Erdősi Martin Zsolt: Kronos

Van egy visszatérő álmom. Ülök a szobámban, nem is tudom, talán a gyerekkori padlásom és valamelyik albérleti szobám keverékében, ír whiskyt iszom. Vagy valamit iszom, nem is ez a lényeg. Kopognak. Kilépek az ajtón, és egy téren találom magam, falun. Suttogást hallok. Kivehetetlen szavak. Néha úgy sisteregnek, hogy émelyegni kezdek tőle. Különben gyűlölöm a hangutánzó szavakat. Erre lettem tanítva, hogy húzzam őket, beszéljek pontosan.

Olvass tovább