Karantén – és más versek
“Súlyos, ehetetlen / gyümölcsöket hoztak / az asztalomra” Siska Péter versei
TovábbCímke: Szabó Attila
Mintabüszke
“Bajsza úgy kunkorodik, olyan büszkén, hogy csuda. Öltözéke is példaértékű, pont mint a mesében. Gyerekek állnak meg ámuldozva: nézd, anyu, ez olyan, mint a csillagszemű juhász!” Szegénység, nyomor, rasszizmus, emberi sorsok. A helyszín lehet Nyíregyháza, de talán ez nem is fontos. Történetek az együttélés nehézségeiről és a barátkozás lehetőségeiről ma Magyarországon, alulnézetből, szépirodalom és publicisztika határán. Laborczi Dóra tárcasorozatának negyedik része
Továbbrajzolni az összest – és más versek
“nem kell / kidobni az összegyűrt / lapokat, / mert mindig másról / szólnak” Balogh Péter versei
Továbbösztön – és más versek
“csendélet vagy. és bámész medikusok / ösvényén üget feléd a fals nyerítés.” Szihalmi Csilla versei
TovábbA tapasztalatról
“Egyedüli / kis szörnyeim, eltorzulva / a kapcsolások hálóján.” Somoskői Beáta versei
Továbbeső (haiku-koszorú)
“cseppek koppanak / bőrömön: nem vízben, most, / hangban oldódom” Lauer Péter haiku-koszorúja
TovábbÉvszak-impressziók
“Levél-avatár, / Évente ismétlődő reinkarnáció” – Marton Réka Zsófia versei
TovábbMedicina, Porphyria – versek
“Ahogy a fedél záródik feletted, engedd, hogy feltegyem / nyitó kérdéseimet. Szeretsz itt, kedves, az emlékezésben?” – Horváth Imre Olivér versei
TovábbApa cipője
“Évek óta nehezen találja a helyét. A korábban nyugger állásnak hitt hatórás melóját először nyolc órásra emelték, aztán szép lassan olyan feltételeket teremtettek, hogy váltani kényszerült.” Kecskeméti Zsuzsa tárcája
TovábbHóbortos nagyapám, Késikavonat-töredék – versek
“A nő eszét nem a logika vezérli, hanem a szeszély, / mondta morogva nagyapám; amire te magad is rájössz erre, / akkor én már nem leszek. Közben megragadta a praclimat, / hogy szerencsésen átjuthassunk a főtéren a túlsó járdára.” Lászlóffy Csaba versei
TovábbBeágyazva életünk meséjébe
“A tűnt idő a repedezett sziklafalon bukik alá. A sirályok gyászéneke, a tenger marta köveken szétmálló percdarabkák felett egy-egy könnytapasz. Húsba vésett barázda ez a javából, ha nyomában vér nem is serken.” Szalay László Pál tárcája
TovábbÚj utak az élővilág-védelemben
“A természet és az élővilág védelmét a jog mint az ember instrumentuma sokáig csupán az emberre és az emberi érdekekre való figyelemmel védte, s viszonylag sok időbe telt, évtizedekig tartott az a folyamat, amíg egy masszív és átfogó szemléletváltást követően a jogi szabályozás nem csupán kiaknázandó javakként, de az életfolyamatok egésze komplex kölcsönhatásainak beláthatatlan voltát felismerve magát a természetet és az élővilágot is (részben) önállóan, sui generis kezdte védeni.” Drótos Richárd esszéje
Tovább