Álmatlanok álmai
Szeifert Natália prózastílusa kifinomult, érezzük rajta azt az időt, amit íróként az élet megfigyelésére fordított. A két fő karakter monológja nagyon is telített érzelmekkel, és rengeteg éleslátásról tanúskodó momentum van benne, mégis jórészt elmondják, ami velük történt, és ez teszi őket outsiderekké. Látjuk, hogy mennyi a fájdalom, csak jó volna még inkább átérezni.
Olvass tovább